Barátnőm TH sztorija 5 része

Bill nem válaszolt, csak továbbment. Mikor beért az étkezőbe, levette a tálcát, és leült egy üres asztalhoz. Miközben majszolt, azon gondolkozott, amit Georggal beszélgettek. Tényleg belezúgott volna Tomba? A bambulásból az szakította meg, hogy Tom leült mellé. Nem vele szembe, hanem MELLÉ! És TOM ment oda! Nem kellett hívni, nem is Bill ment oda hozzá, hanem Tom jött ide, és kicsit talán túl közel ült. Billnek a vacsora maximális feszültségben telt el, és örült, amikor végre felállhatott az asztaltól. Azonban Gustav félbeszakította őket. - Hé, Tom, Bill, gyertek egy picit. - Mi van? - kérdezte Tom unottan, amikor odamentek Gustavhoz. - Az van, hogy egy cellába tettek titeket. - Mi? - mondták egyszerre. - Igazából a főnök akarta. Azt mondta, hogy csak ti vagytok két külön cellában és foglaljátok a helyet, mivel jön még egy rab. És egy másik cellába tesznek titeket. Na, menjetek, nem sokára elinézik. Tom elindult, de Bill megállt, megvárta, amíg Tom eltűnik. - Gustav, mond csak...Georgnak van valami köze ehhez? - Hát, amikor megtudta, nevetett, de ezen kívül semmi, miért? - Nem érdekes. - mondta Bill, és elindult. Egy cella, két ágy, ki tudja, hogy meddig, és ki tudja, hogy mi fog történni. Egy óra múlva egymással szemben ültek, egy ágyon, és kártyáztak. - Nyertem. - emelte fel a karjait Tom vigyorogva. - Ez nem ér, te mindig nyersz. - Bill elfordult, és úgy tett, mintha megharagudott volna. Tom a füléhez hajolt. - Sajnálom. Ha akarod legközelebb veszítek. Bill beleborzongott, ahogy Tom forró lehelete a bőréhez ért. Felsóhajtott. - T-tényleg? - már csak pár centi volt az ajkaik között - Tényleg. - suttogta Tom Bill ajkaira, és a következő percben már lágy csókban forrtak össze. Tom még soha nem csókolózott ezelőtt fiúval, de ez minden eddiginél jobb volt. Bill egész teste bizsergett, érezte, hogy kezd kifogyni a levegőből, ezért lihegve elhúzódott. - Nem volt jó? - kérdezte Tom, miközben a bal kezével végig simított Bill arcán. - Nem arról van szó, csak...nem kaptam levegőt. A látvány nagyon tetszett Tomnak : Bill ajkai nedvesek, duzzadtak voltak, és zihált. Nem biztos, hogy vissza tudja fogni magát, ha továbbra is ilyen közel vannak egymáshoz.. - Én...sajnálom, többet nem lesz ilyen. - Tom összepakolta a kártyát, letette a két ágy közötti kis asztalra, és lefeküdt az ágyára háttal Billnek. Bill csak némán nézett Tom után, nem értette, mit ronthatott el. Ledőlt ő is az ágyára, de azért halkan hozzátette : - Egyáltalán nem haragszom. - Tom mégis meghallotta. Ezután mindkettőjüket elnyomta az álom. Mikor Bill felébredt, enyhe nyomást érzett a hasánál. Nem nyitotta ki a szemét, csak a kezével tapogatta ki, hogy mi olyan kellemetlen. Ám amikor rájött, hogy a nyomás, amit érzett, Tom keze volt, meg se mert mozdulni. Tom fészkelődni kezdett és mégjobban átölelte Billt. - Jó reggelt. - dorombolta szinte Bill fülébe. - Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom a tegnapit, de elaludtam, úgyhogy...a mait is sajnálom. - nevetett. - Semmi baj de...Tom...még mindig itt vagy.. - Bill nem akarta azt mondani, hogy Tom még mindig 'öleli', mert az túl zavarba ejtő lett volna neki. Vagyis, így is zavarban volt. - He? - Tom felugrott, mintha csak most tűnt volna fel neki, hogy mit is csinál. - Megint bocsi. - hajtotta le a fejét, mint egy kisfiú, aki rosszat csinált. Bill felnevetett, de még mindig feküdt, és Tom még mindig nézte. Egymást nézték. Végül megint Tom lépett előbb, egyre közelebb hajolt Billhez, és Bill hagyta. Tom nyelve lassan csúszott végig Bill ajkain, majd teljesen becsúsztatta nyelvét a szájába, érezte a hideg pirszinget, Bill pedig belenyögött a csókba. Átölelte Tom nyakát, Tom pedig benyúlt a narancssárga anyag alá és végig simította Bill felhevült felsőtestét. A csókot lelasította, a kezét is kihúzta Bill felsője alól. Nem akarta, hogy Bill azt higgye, csak kihasználja. Pár percig csak nézték egymást, amíg valaki meg nem köszörülte a torkát. Bill és Tom rögtön felkapta a fejét. - Ha befejeztétek, akkor... - Fogd be Georg. - mondta Tom, felkelt Bill mellől, és felsegítette. Igaz, Bill kicsit remegett a hirtelen adrenalinlökettől. Boldogsággal töltötte el, hogy Tom azt akarta, hogy bízzon benne. A reggeli és az ebéd átlagosan telt, Bill és Tom egészen jól elvoltak. Megint kártyáztak, ugyanis más tennivaló nem nagyon akadt. - Megint nyertem. Bill alig hallhatóan, de kimondta : - Legutóbb azt mondtad, hogy ha akarom, akkor vesztesz. - Akarod? - Tom direkt úgy hangsúlyozta, hogy elég félreérthető legyen Billnek, Bill pedig arra gondolt, hogy MOST nem adja be ilyen könnyen a derekát.