Barátnőm TH sztorija 7 része (VÉGE)

- Tom...segíts..Georg keze van a dologban, ez biztos.. - suttogta Bill, majd átölelte Tom nyakát, és magához rántotta egy csókra. Tom most hálás volt Georgnak, akármit is csinált Billel. Eszébe se jutott ellenkezni. Ahogy hozzásimult Billhez, érezte, hogy Bill is fel van izgulva, nem is kicsit. Ha Bill akarja, akkor miért ne? Tom még nem akart ANNYIRA messze menni, csak egy szinttel feljebb. Egyik kezével végigsimított Bill combján, majd merevedésén, a másikkal mellbimbóját simogatta, közben áttért a nyaka csókolgatására. - Bill, ne fogd vissza magad. - mondta Tom, amikor látta, hogy Bill a szája elé teszi a kezét. - De a többi rab... - basszus! Igaza volt Billnek. Mi van, ha meghallják őket? Tom sóhajtott. Nehogy már pont ilyenkor hallgatózzanak! Ha meghallják, hát meghallják! - Ne érdekeljenek. Legalább nekik is lesz egy jó éjszakájuk... - Tom hozzányomta saját merevedését Billéhez, amire Bill kénytelen volt felnyögni. - ...és nekünk is. - Billnek több se kellett. Már nem érdekelte semmi csak az, hogy Tom...végig csókolta az egész testét a nyakától a hasáig. Lassan lefejtette róla a boxerét, és a szájába vette az ekkorra már kőkemény hímtagját. - Ahh...Tom...mégh... - Bill már nem törődött azzal, hogy mások is vannak. Megmarkolta Tom rasztáit, és még mélyebbre hatolt a szájába. Ezt követően el is élvezett, aminek Tom az összes cseppjét lenyelte. Bill lihegve magához húzta Tomot. - Tudod Bill, én is felizgultam. - Tom megcsókolta Billt, átfordította magukat úgy, hogy most Bill volt fölül, és gyengéden lejjebb tolta Bill fejét. Bill értette a célzást, és leült, talán túl közel Tom férfiasságához. - Tom én még sose csináltam ilyet és... - Tom a kezei közé vette Bill arcát. - Ha nem akarod, nem kell. - mosolygott Tom bíztatóan, de látszott rajta, hogy nem sokáig bírja, és ezt Bill is látta. Hevesen csókolni kezdte Tomot, ahol csak érte. Tomról pillanatok alatt lekerültek a ruhák, már csak a boxer volt rajta. Bill már régóta szerette volna Tomot ruha nélkül látni, és most igazán szép látvány volt a napbarnított bőre. - Gyúrsz? - Bill már a hasát csókolgatta, közben mutató ujjával Tom mellbimbója körül körözött. Azonban nem hagyta, hogy Tom válaszoljon, ugyanis a következő percben már a kezében volt Tom férfiassága. Ahogy felnézett, látta, hogy Tom hátradönti a fejét. Ha már az ilyen reakciót vált ki Tomból, hogy hozzáér, akkor nem lehet baj. Lassan bevette a szájába és megszívta. Tom még akkor sem érzett ilyet, amikor lány csinálta ugyanezt. Hangosan felnyögött Billt bátorítva. - Bill...várj... - azonban Bill nem várt, tudta jól, hogy mi következik, ezért még egy utolsót szívott Tom férfiasságán. - Bill, mondtam, hogy várj... - Semmi baj. - mosolygott, majd Tom nyakába vetette magát. - Biztos, hogy akarod? - Bill nem válaszolt, csak újra megcsókolta Tomot. Tom visszacsókolt, és átfordította magukat. Már attól felizgultak, hogy egymást nézték. Tom végre láthatta Bill csillag tetoválását. Körbenézett. - Mit keresel? - Van valami síkosítóhoz hasonló? - Bill belepirult a válaszba. - A fürdőszobában... - Tom rögtön lemászott Billről, és elkezdett keresgélni valami folyékony, sűrű dolgot. Meg is találta. Visszament a szobába és megrázogatta a tusfürdős flakont Bill előtt. - Sajnálom..nem találtam mást. - ekkor már újra Bill fölött volt. Lepattintotta a flakon tetejét és egy adagot a kezébe nyomott, szétkente az ujjain és Bill nyílásához helyezte őket. - Készen állsz? - Bill bólintott. Tom lassan becsúsztatta az egyik ujját, és igyekezett minél előbb megtalálni Bill prosztatáját, hogy ne legyen olyan kellemetlen neki. Már a második ujját is betette, amikor Bill szinte felsikított az élvezettől. Megtalálta. Újra megcsókolta Billt, közben igyekezett még többször elérni a gyengepontját. - Tom...hh...kérlek...siess.. - Tomnak nagyon nehezére esett visszafognia magát, hogy ne másszon rá rögtön Billre, nem hogy most, amikor pont ő kérte! De nem akarta elsietni a dolgot, és nem akart fájdalmat okozni Billnek, ezért még egy ujjat hozzáadott, hogy biztosra menjen. Amikor érezte, hogy Bill ellazult, apró puszikat helyezett az arcára, és egyik kezével ingerelte Bill férfiasságát, hogy elvonja a figyelmét az esetleges fájdalmaktól. Tom felnézett, Bill pedig csak bólintott. Lassan becsúsztatta magát Billbe. Szűk volt, nagyon is. Tomban már növekedett a gyanú de most jött el az idő, hogy megkérdezze. - Bill...mondd csak...ezelőtt..csináltad..csináltad már? - Bill csak elfordult. - Bill, mond hogy már nem vagy szűz... - de Bill tovább hallgatott. - A...akkor..én vagyok...az első? - nézett félénken, és egyben meghökkenten. - Bill bólintott. - Csak csináld...kérlek... - Bill úgy nézett Tomra, mint még soha, és mindketten felnyögtek, amikor Tom ennek hatására egyik pillanatról a másikra egyre keményebb lett Billben, már ha ez lehetséges. Megjegyezte, hogy hol van Bill gyengepontja, ezért az első pár lökés után folyamatosan azt célozta. - Ah...Tom...én.... - de Tom nem hagyta, hogy Bill kimondja. Pontosan tudta, hogy mire gondol Bill. Lökött egy utolsót, majd abban a percben mindketten elsültek. Bill lihegve odahajolt Tomhoz és megcsókolta, gyengédebben, mint valaha. Mikor szájuk elvált egymástól, Bill Tom mellkasára dőlt, és a rasztáit kezdte el tekergetni. Eközben Tom is szorosan ölelte őt. Tom nagy levegőt vett, és Bill felnézett rá. - Szeretlek. Szerelmes vagyok beléd. - Bill meglepődött a saját reakcióján, hogy arca jó pár fokkal forróbb lett. - Én is....szeretlek. - Aznap este ugyanazt álmodták. Szabadok voltak... És most, három év után, itt áll Bill és Tom kéz a kézben, a rendőrkapitányság nagy vaskapuja előtt. Georg és Gustav is kinnt vannak elbúcsúzni tőlük. Ezt követően, Bill Tomhoz költözött, és gyakran összejártak a két G - vel. Tom sokszor gitározott Billnek, és Bill is énekelt Tomnak. Minden olyan csodálatos... Most már tényleg szabadok. Szabadok, és boldogok.

Barátnőm TH sztorija 6 része

- De még mennyire. - mosolygott, és szinte beleugrott Tom ölébe, akit ez eléggé meglepett, de eszébe se jutott ellenkezni. Most Bill kezdeményezett. Nyelve végigsiklott Tom ajkán, majd lágyan megszívta az ajakpirszinget. Tomnak lejjebb csúsztak a kezei, és erősen megmarkolta Bill fenekét. Tetszett neki a hang, amit Bill kiadott. - Tom, mindjárt....mindjárt itt lesz Georg. - mondta Bill két csók között. És a következő percben Georg már ott is állt a cella előtt. - Ha akarjátok, kihagyhatjátok a vacsorát. Fél óra alatt simán.. - Georg! - mondták egyszerre. Georg csak nevetett, de kiengedte őket, majd a többi rabot, és indultak is. Georg, mielőtt még felment volna a rabokért, a konyhába ment, és adott egy kis üveg folyadékot a konyhásnak. Azt mondta neki, hogy öntse bele Bill poharába. Mikor eljött a vacsora, Bill gyanútlanul levette a tálcáját, rajta a víznek tűnő anyaggal, és Tommal együtt a hátsó asztalhoz ült. Bill álmos volt, és nagyokat pislogott, miközben evett. Tom ezt észrevette és magában azt gondolta, hogy " ha ennyire álmos vagy, velem tuti nem unatkoznál " , de hamar elhessegette ezeket a gondolatokat. Végeztek. Felsétáltak, Georg őket engedte be utoljára. - Jó éjt fiúk. - vigyorgott Georg. Billnek túlságosan is furcs volt Georg. - Georg, ugye nem... - kezdett bele Bill, de Georg már be is csukta maga után az ajtót. " Basszus, Georg csinált valamit, tuti. " gondolta Bill. Mikor Bill kijött, Tom már lenyugtatta magát...a semmiért. Mikor meglátta Billt nadrág nélkül, boxerban, sürgősen be kellett mennie a fürdőszobába, mert megint felizgult, és kezdett látszani a dudor a nadrágján. Mikor beért és biztonságban érezte magát, levetkőzött, a vizet langyosra állította, de nem segített, ugyanis egyfolytában Bill lebegett a szeme előtt, akárhogy is próbálta kiverni a fejéből. Lassan körbefogta merev hímtagját, és ingerelni kezdte, közben végig Bil lebegett a szemei előtt, ahogy... - Tom, minden rendben? - hallotta Bill hangját Tom. - Persze. - még saját maga is hallotta, hogy a hangja remeg, nem hogy Bill. De Bill csak kuncogott. Tom minden erejével próbálta visszafogni magát, hogy ne adjon ki semmilyen hangot, amikor a forró anyag a kezén végezte. Eközben Bill egyre furábban érezte magát. Korábban nem foglalkozott vele, de most egyre jobban szédül, a teste felforrósodott, és merevedése van, pedig nem csinált, vagy gondolt semmire. Lefeküdt az egyik ágyra, már azt se tudta, hogy az, amin fekszik Tom ágya. Egyre gyorsabban vette a levegőt. Tom kijött a fürdőszobából szintén egy pólóban és egy boxerben. Mikor meglátta Billt a saját ágyán, csak nevetett. - Bill az az én ágyam.....Bill? Jesszus Bill minden rendben?

Barátnőm TH sztorija 5 része

Bill nem válaszolt, csak továbbment. Mikor beért az étkezőbe, levette a tálcát, és leült egy üres asztalhoz. Miközben majszolt, azon gondolkozott, amit Georggal beszélgettek. Tényleg belezúgott volna Tomba? A bambulásból az szakította meg, hogy Tom leült mellé. Nem vele szembe, hanem MELLÉ! És TOM ment oda! Nem kellett hívni, nem is Bill ment oda hozzá, hanem Tom jött ide, és kicsit talán túl közel ült. Billnek a vacsora maximális feszültségben telt el, és örült, amikor végre felállhatott az asztaltól. Azonban Gustav félbeszakította őket. - Hé, Tom, Bill, gyertek egy picit. - Mi van? - kérdezte Tom unottan, amikor odamentek Gustavhoz. - Az van, hogy egy cellába tettek titeket. - Mi? - mondták egyszerre. - Igazából a főnök akarta. Azt mondta, hogy csak ti vagytok két külön cellában és foglaljátok a helyet, mivel jön még egy rab. És egy másik cellába tesznek titeket. Na, menjetek, nem sokára elinézik. Tom elindult, de Bill megállt, megvárta, amíg Tom eltűnik. - Gustav, mond csak...Georgnak van valami köze ehhez? - Hát, amikor megtudta, nevetett, de ezen kívül semmi, miért? - Nem érdekes. - mondta Bill, és elindult. Egy cella, két ágy, ki tudja, hogy meddig, és ki tudja, hogy mi fog történni. Egy óra múlva egymással szemben ültek, egy ágyon, és kártyáztak. - Nyertem. - emelte fel a karjait Tom vigyorogva. - Ez nem ér, te mindig nyersz. - Bill elfordult, és úgy tett, mintha megharagudott volna. Tom a füléhez hajolt. - Sajnálom. Ha akarod legközelebb veszítek. Bill beleborzongott, ahogy Tom forró lehelete a bőréhez ért. Felsóhajtott. - T-tényleg? - már csak pár centi volt az ajkaik között - Tényleg. - suttogta Tom Bill ajkaira, és a következő percben már lágy csókban forrtak össze. Tom még soha nem csókolózott ezelőtt fiúval, de ez minden eddiginél jobb volt. Bill egész teste bizsergett, érezte, hogy kezd kifogyni a levegőből, ezért lihegve elhúzódott. - Nem volt jó? - kérdezte Tom, miközben a bal kezével végig simított Bill arcán. - Nem arról van szó, csak...nem kaptam levegőt. A látvány nagyon tetszett Tomnak : Bill ajkai nedvesek, duzzadtak voltak, és zihált. Nem biztos, hogy vissza tudja fogni magát, ha továbbra is ilyen közel vannak egymáshoz.. - Én...sajnálom, többet nem lesz ilyen. - Tom összepakolta a kártyát, letette a két ágy közötti kis asztalra, és lefeküdt az ágyára háttal Billnek. Bill csak némán nézett Tom után, nem értette, mit ronthatott el. Ledőlt ő is az ágyára, de azért halkan hozzátette : - Egyáltalán nem haragszom. - Tom mégis meghallotta. Ezután mindkettőjüket elnyomta az álom. Mikor Bill felébredt, enyhe nyomást érzett a hasánál. Nem nyitotta ki a szemét, csak a kezével tapogatta ki, hogy mi olyan kellemetlen. Ám amikor rájött, hogy a nyomás, amit érzett, Tom keze volt, meg se mert mozdulni. Tom fészkelődni kezdett és mégjobban átölelte Billt. - Jó reggelt. - dorombolta szinte Bill fülébe. - Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom a tegnapit, de elaludtam, úgyhogy...a mait is sajnálom. - nevetett. - Semmi baj de...Tom...még mindig itt vagy.. - Bill nem akarta azt mondani, hogy Tom még mindig 'öleli', mert az túl zavarba ejtő lett volna neki. Vagyis, így is zavarban volt. - He? - Tom felugrott, mintha csak most tűnt volna fel neki, hogy mit is csinál. - Megint bocsi. - hajtotta le a fejét, mint egy kisfiú, aki rosszat csinált. Bill felnevetett, de még mindig feküdt, és Tom még mindig nézte. Egymást nézték. Végül megint Tom lépett előbb, egyre közelebb hajolt Billhez, és Bill hagyta. Tom nyelve lassan csúszott végig Bill ajkain, majd teljesen becsúsztatta nyelvét a szájába, érezte a hideg pirszinget, Bill pedig belenyögött a csókba. Átölelte Tom nyakát, Tom pedig benyúlt a narancssárga anyag alá és végig simította Bill felhevült felsőtestét. A csókot lelasította, a kezét is kihúzta Bill felsője alól. Nem akarta, hogy Bill azt higgye, csak kihasználja. Pár percig csak nézték egymást, amíg valaki meg nem köszörülte a torkát. Bill és Tom rögtön felkapta a fejét. - Ha befejeztétek, akkor... - Fogd be Georg. - mondta Tom, felkelt Bill mellől, és felsegítette. Igaz, Bill kicsit remegett a hirtelen adrenalinlökettől. Boldogsággal töltötte el, hogy Tom azt akarta, hogy bízzon benne. A reggeli és az ebéd átlagosan telt, Bill és Tom egészen jól elvoltak. Megint kártyáztak, ugyanis más tennivaló nem nagyon akadt. - Megint nyertem. Bill alig hallhatóan, de kimondta : - Legutóbb azt mondtad, hogy ha akarom, akkor vesztesz. - Akarod? - Tom direkt úgy hangsúlyozta, hogy elég félreérthető legyen Billnek, Bill pedig arra gondolt, hogy MOST nem adja be ilyen könnyen a derekát.

Barátnőm TH sztorija 4 része

- Van egy ötletem. Mondj el magadról mindent. Azt, hogy milyen vagy igazából, hogy miért lőtted le azt az embert, hogy milyen életed volt ezelőtt, és utána én is elmondok mindent, amire kíváncsi vagy. - Bill csak nézett, még a szája is nyitva maradt. Tom ezt szokatlanul mély hangon, sötét, fátyolos szemekkel mondta, és végig Bill szemébe nézett. " Utána elmondok MINDENT amire KÍVÁNCSI VAGY " - vízhangzottak Tom szavai Bill fejében. Nagy levegőt vett és vissza kellett fognia magát, hogy ne mondja Tomnak, hogy " mássz rám " , de szerencsére nem tette meg. Tény, hogy Tom kibaszott jó pasi volt, és Billnek egyáltalán nem volt közömbös. - Bill? - Igen, öhhm...nekem...volt egy barátom..a neve Alexander volt... - "szóval Bill meleg" , gondolta Tom - és..szerettem őt, de rájöttem, hogy csak fogadott az egyik haverjával, vesztett, és járnia kellett velem. De ezek alatt többször lefeküdt a prostiaival. - Bill arca szomorúvá vált, ahogy mesélt, és Tom azon gondolkodott, hogy leállítsa-e Billt. - És egyik nap, amikor veszekedtünk...a szemembe mondta az igazságot. Én még aznap este szereztem fegyvert, öngyilkos akartam lenni, de ő azt mondta, hogy ne tegyem ezt...ezért én..nem tudom, egyszerűen csak felé fordítottam a fegyvert és lelőttem. Pont aznap vesztem össze a szüleimmel, mert egészen addig titkoltam a kapcsolatunkat Alexanderrel. Nem mondtam el nekik, hogy lelőttem őt, de elmentem otthonról, és felhívtam a rendőröket, hogy vigyenek el. Azóta itt vagyok. Igazából énekelni szerettem volna, de nem mondtam el a szüleimnek, nem akartam hallani, amit mondanának. - Sajnálom. - Tom tényleg sajnálta Billt, hogy ilyen élete volt. De ugyanakkor szöget ütött a fejében, hogy talán lehet esélye Billnél. Várjunk csak...énekelni? - Most te jössz. - Oké. Én elköltöztem a szüleimtől. Amit elkövettem az hazugság. - Ezt meg hogy érted? - ezek szerint Tom ártatlan? - Gondolom tudod, mit követtem el. Bill bólintott. - Hát ez nem így történt, csak akkor még túl kivoltam, hogy elmondjam.. - Akkor hogy? - Mondanám. - Tom elmosolyodott, Bill csak lesütötte a szemeit. - Szóval. Az egyik a barátnőm volt. Egyik este elvittem egy buliba. Nem tudtam, hogy barátja van. Amikor meglátta, rögtön elkezdte játszani, hogy zaklatom, kiabált velem, és én azt se tudtam, hogy miről van szó, amikor az a fasz megütött, és ráestem egy másik lányra. Ezután kimentünk. A srác, a haverja, a haverja barátnője, és a lány aki velem volt. A fiú megkérdezte a lánytól, hogy megdugtam-e, és ő azt mondta, hogy igen. Kés volt nála és nekem jött de én megütöttem, ő neki esett és megszúrta a barátnőjét. Aztán a barátja jött nekem, a barátnője mögöttem állt. Amikor a srác meg akart ütni, de én elálltam az útból, így a lányt kiütötte. Úgy gondoltam, hogy ideje hívni a rendőröket. A két fiú elmemekült, amikor megtudták, kiket hívok, de a lányok nem mozdultak. Amikor megérkeztek a rendőrök, rosszul jött le nekik, hogy két lány ott fekszik mellettem, eszméletlenül, és nem hittek nekem, amikor azt mondtam, hogy nem igaz. És így kerültem ide. Azt gondoltam, nem ellenkezem tovább, és hogy talán jobb itt nekem, hiszen otthon nem vár senki. - De akkor ezek szerint nem kéne itt lenned. Te ártatlan vagy, Tom! - Szóval ennyire akarod, hogy elmenjek? - nevetett Tom. Bill nem így gondolta, csak tudta, hogy ez nem igazságos. Egyáltalán nem akarta, hogy Tom elmenjen. - Nem. Én csak... - Tudom, belém estél és azt akarod, hogy itt maradjak veled. - viccelődött Tom. Bill kicsit elpirult, de a végén mindketten nevettek. Így beszélgettek vacsoráig. Bill és Tom a sor közepén ment, egymás mellett. Georg odament Bill mellé, és félrehívta. Tom csak furán nézett de ment tovább. - Belezúgtál? - vigyorgott Georg. - Nem! - Bill arca pár árnyalattal vörösebb lett. - Te belezúgtál. - ez már kijelentés volt. - T-talán. - Úristen te belezúgtál Tomba! - Georg szinte kiugrott a bőréből. - Jaj Georg, hallgass már! - Bill túlságosan zavarban volt, így inkább elindult. - Hé. - Mivan? - állt meg Bill. - Sok szerencsét.

Barátnőm TH sztorija 3 része

3 rész Lezajlott a tárgyalás. Tomot már a lépcsőkön kísérték, és ő dühösen ment felfelé. Kinyitották a cellaajtót és szinte automatikusan az ágyához ment. A rendőrök elmentek, és Tom egyedül maradt. Billel. - Mennyi? - Bill,Tom csak sóhajtott egyet. - Három év. Bill megint elkezdett mosolyogni, de Tom direkt nem kérdezte meg, hogy mi az oka. - Jaj, ne csináld! Megmagyarázom. Én mennyi ideje vagyok bennt? - Bill - Két éve. - Tom - És én mennyit kaptam? - Bill - Ötöt - Tom - És te mennyit kaptál? - Bill - Hármat, de mit akarsz ezzel - Tom - Hát nem érted Ugyanakkor fognak minket kiengedni! - úgy látszott, hogy Bill örül ennek. Most már Tom is mosolygott, amióta itt van, először. Bill fura melegséget érzett a gyomrában, és érezte, ahogy a vér az arcába kezd áramlani, úgyhogy inkább elfordult. - Bill - Tom - Bocs, csak kicsit fáj a fejem. - Bill - Pihenj egy kicsit, hátha elmúlik. - most Tom nem hagyta abba a mosolygást. Aggódott Billért Tom nem tudta, hogy miért, de egyre közelebb érezte magát Billhez.. - Úgy lesz. - Bill érezte, hogy még jobban elvörösödik. Alig telt el tíz perc, Georg, és Gustav, a másik rendőr már jött is vinni a rabokat az étkezőbe ebédelni. Bill ekkorra már lenyugodott. - Juj de jó, kaja! - szinte ugrándozott Bill. Gustav Billt, Georg pedig Tomot engedte ki a cellájából. - Nincs étvágyam. - mondta kicsit komoran Tom. - Muszáj lemenni, Tom, sajnálom. - mondta Georg, és ment a többi rabot kiengedni. Tom csak sóhajtott, de tovább ment. Gustav Bill mellett ment, Tom pedig Bill mögött. Nem tudta, hogy hogy jutott ideáig, vagy hogy miért gondol ilyesmire, de ahogy látta maga előtt menni Billt, még a narancssárga rabruhán át is látszott a karcsú alakja, és belegondolva Bill még helyes is volt, és így hátulról...egész formás feneke volt. Tom belepirult, ahogy erre gondolt, és Bill se volt hülye, se vak, így észrevette. - Nem azért, Tom, de te a seggemet stírölöd - Bill a saját kijelentése hallatán kicsit elpirult, de élvezte, ahogy látta Tomot meggyengülni. - Nem! Te jó ég, nem! - hazudott Tom. Bill, és Gustav is rajta nevetett, de végül odaértek. Tom odament a férfihez, aki étellel szolgálta ki a rabokat, elvette a tálcát, és az egyik üres asztalhoz leült. Bill a példáját követte, és leült Tommal szembe. Ne nézz rá! Ne nézz rá! Basszus! Csak ne nézz rá - gondolta Tom. Kicsit talán túl feltűnő volt a nyugtalansága... - Tom, valami baj van - kérdezte Bill egy falatot majszolva. - Nem. - és Tom is a szájába vett egy falatot. Mikor Bill végzett, nem vitte vissza a tálcát, hanem elkezdett a villájával játszani. Gondolta, megvárja Tomot. Először csak az üres tányéron rajzolgatott láthatatlan mintákat, de utána...utána bevette a szájába, megforgatta, hallani lehetett, ahogy kocogott a fogain, végül végig nyalt rajta, így látszódott fém nyelvpirszingje. Ahogy Tom meglátta a nyelvpirszinget, szinte ledobta a villát, felkapta a tálcát és a lehető leggyorsabban visszavitte. Az egész teste forró volt különösen a kicsit délebbi részen, és nem értette miért. Bill csak némán nézett utána, nem értette, Tom miért lett most ilyen távolságtartó. Végül ő is felállt és visszavitte a tálcáját. Egészen addig, amíg vissza nem vitték őket a cellájukba, Tom nem szólt Billhez. Úgy érezte, hogy túl zavarba ejtő még hozzászólni is, és hogy azok a gondolatok után, amiket akkor gondolt, miközben jöttek le, nimcs joga hozzászólni Billhez. Miután visszakerültek a cellájukba, Bill nem bírt magával és megkérdezte - Tom, ha valami gondod van velem, mondd meg nyugodtan. - Bill tekintete szomorú volt, úgy érezte, hogy Tom valamiért haragszik rá, és ez kicsit elszomorította. - Ugyan Bill, dehogy is. Semmi bajom veled. - próbálta Tom megnyugtatni Billt. Tényleg semmi baja nem volt vele...csak épp felizgult rá. Remek... - Tuti? - Bill - Tuti. - Tom - Csináljunk valamit. Játszunk, vagy nem tudom. Unatkozom. - Bill

Barátnőm TH sztorija 2 része

2. rész Másnap reggel arra ébredt,hogy valaki a nevén szólítgatja : - Hé, Tom édes kelj fel, azt hiszem érted jöttek. - Édes? - Tom épp hogy felfogta, mit mondott Bill, a második mondatra is visszaemlékezett. - Értem? Oh... - Két rendőr jött Tomért, az a kettő, akik behozták. Ismerte őket, hiszen nem egyszer találkozott velük. - Jó reggelt rendőr bácsik. - köszönt Bill szórakozottan. - Jaj, fogd be Bill, nem érted jöttünk. - mosolygott a rendőr. " Mi a van, ennyire jóba vannak, vagy mi? " - gondolta Tom. - Pedig azt hittem, hogy meggondolták magukat a nagykutyák, és végre kiengednek. - nézett kiskutya szemekkel az egyik rendőrre Bill. - Ugyan, Georg, ne csináld már! Tudod, hogy mennyire szeretlek! - Ja, persze. - válaszolt Georg. - Nyugi, mindjárt kimehetsz, fél óra van reggeliig. - most már szinte nevetett. Eközben a másik rendőr már kihozta bilincsben Tomot. - Hát akkor viszlát, rendőr bácsik. - kacsintott Bill a két rendőrre, de ők csak a fejüket csóválták. - Ti ennyire jóban vagytok vele? Jó hogy nem mentek be hozzá egy jó kis orgiára! - Jaj, ugyan, Billtől ezt már megszoktuk. Te max két évig, ha nem, többig bennt maradsz, és ha mellette leszel, te is megszokod. - Kösz! - Tom nem a ' megszokod ' kijelentésen akadt ki, hanem azon, hogy évekig itt lesz. Ő inkább szabadabb ember, aki mindig kimondja, amit gondol, és nem hagyja, hogy valaki megmondja, hogy mit csináljon. Egy darabig csak a földet bámulta, amíg meg nem érkeztek a főnök irodájához, és be nem léptek az ajtón. - Nagyszerű. Vigyétek. Azzal már vitték is Tomot a kocsihoz. - Hova megyünk? - kérdezte Tom. - A bíróságra. Eldöntik, hogy meddig maradsz. - Nagyszerű! - motyogta mérgesen Tom, majd beszállt a kocsiba. Negyed óra múlva már ott is voltak, kiszálltak a kocsiból, és Tomot a terem felé vezették. Mielőtt beléptek az ajtón, Georg megállította Tomot, és a vállára tette a kezét. - Nyugi. - mosolygott bíztatóan, de Tom csak a szemét forgatta. Pedig igenis jól estek neki Georg szavai. Megnyugtatta. - Inkább menjünk. - Rendben. Azzal be is mentek. Már mindenki ott volt.

Barátnőm TH sztorija 1 része

Sziasztok! :D Itt van egy TH sztori az egyik barátnőmtől,mivel ma indítottam ezt az oldalt és nagyon üres ezért az összes részét most fogom felrakni,hogy ne legyen már annyira üres az oldal,de a többi sztori részeit majd csak naponta vagy 2 naponta fogom felrakosgatni :p 1 rész Éjszaka volt...a rendőrautó szirénázott, és biztos, hogy megszegte a sebességhatárt. A rendőr, aki vezetett szinte felnevetett. Örült, hogy ő kapta el azt a személyt, akire az egész rendőr kapitányság vadászott. A hátsó ülésen, bilincsben, rendőrrel mellette Tom Trümper ült. Tom Trümper, akit minden rendőr ismert a városban. Szinte nem volt olyan hónap, hogy valamiért ne tartották volna bennt. Legtöbbször autókat lopott, de most megkéselt két lányt. Ezért legalább 3 év büntetést kap, gondolta a rendőr, aki elfogta Tomot. Már csak egy sarok választotta el őket a kapitányságtól, de már az se. Megérkeztek. A rendőr, aki hátul ült, kiszállt, becsukta az ajtót, és átment a másik oldalra, hogy Tomot is kivezesse. Miután Tom is kiszállt, az egyik rendőr a karjánál fogva sétált mellette, míg a másik kinyitotta nekik az ajtót. - Főnök, elkaptuk. Mi legyen vele? - Vigyék mellé. - a mellé szót különösen kiemelte, hogy tudják, kiről van szó. - Igenis. Elindultak az emeletre a cellák felé, megálltak a második emelet második cellája mellett. Az elsőben egy rab volt, a második még üres volt. Szinte belökték Tomot, amire csak morgott egyet, majd levették róla a bilincset, és otthagyták. A másik cellában lévő fiútól csak pár rács választotta el. Tom mérgesen leült a sötét sarokban lévő ágyra és lehajtotta a fejét. A vele szemben ülő fiú most megmozdult, és Tom felemelte a fejét. - Szia. - köszönt mosolyogva. - Bill vagyok, Bill Kaulitz. Téged hogy hívnak? - Tom. - felelt röviden. Semmi kedve nem volt most beszélni, hiszen őt öt hónapnál tovább nem tartották bennt még soha! Persze, eddig a pillanatig... - Tom...? - Trümper. - sóhajtott. - Oh, csak nem AZ a Tom Trümper? - most mégjobban vigyorgott, és ez Tomot egyre jobban idegesítette. - De. Leszállnál rólam?! - az utóbbi mondatot már csak suttogta. - Én két éve vagyok bennt, mert lelőttem valakit, de még három évet itt töltök, te miért vagy itt? - folytatta Bill, mintha észre se vette volna amit Tom mondott. - Semmi közöd hozzá, és most kérlek, hagyj! - ezzel Tom lezártnak tekintette a témát. - Jól van na! - Bill karba tette a kezét, és elfordult, mintha megharagudott volna. Persze ez koránt sem volt így. Billt érdekelte Tom. Elhatározta, hogy ki szeretné hozni Tomból az igazi énjét, mert tudta, hogy Tom kemény álarca mögött valami sokkal gyengédebb rejtőzik. Ezen el is mosolyodott, amit Tom észrevett, ugyanis addigra már Bill is leült. - Mi olyan vicces? - Semmi közöd hozzá. - ismételte mosolyogva Bill. - Jól van. Bocsánat. Most boldog vagy? - Nagyon. - most már a fogait is kivillantotta Bill. - És megbocsájtok. - Szóval az előbb min mosolyogtál? - Tom azt hitte, hogy most megfogta Billt. - Nem mondom meg. - Akkor ne mond! - Tom visszahúzódott a sötétségbe, és elaludt.