Barátnőm TH sztorija 3 része

3 rész Lezajlott a tárgyalás. Tomot már a lépcsőkön kísérték, és ő dühösen ment felfelé. Kinyitották a cellaajtót és szinte automatikusan az ágyához ment. A rendőrök elmentek, és Tom egyedül maradt. Billel. - Mennyi? - Bill,Tom csak sóhajtott egyet. - Három év. Bill megint elkezdett mosolyogni, de Tom direkt nem kérdezte meg, hogy mi az oka. - Jaj, ne csináld! Megmagyarázom. Én mennyi ideje vagyok bennt? - Bill - Két éve. - Tom - És én mennyit kaptam? - Bill - Ötöt - Tom - És te mennyit kaptál? - Bill - Hármat, de mit akarsz ezzel - Tom - Hát nem érted Ugyanakkor fognak minket kiengedni! - úgy látszott, hogy Bill örül ennek. Most már Tom is mosolygott, amióta itt van, először. Bill fura melegséget érzett a gyomrában, és érezte, ahogy a vér az arcába kezd áramlani, úgyhogy inkább elfordult. - Bill - Tom - Bocs, csak kicsit fáj a fejem. - Bill - Pihenj egy kicsit, hátha elmúlik. - most Tom nem hagyta abba a mosolygást. Aggódott Billért Tom nem tudta, hogy miért, de egyre közelebb érezte magát Billhez.. - Úgy lesz. - Bill érezte, hogy még jobban elvörösödik. Alig telt el tíz perc, Georg, és Gustav, a másik rendőr már jött is vinni a rabokat az étkezőbe ebédelni. Bill ekkorra már lenyugodott. - Juj de jó, kaja! - szinte ugrándozott Bill. Gustav Billt, Georg pedig Tomot engedte ki a cellájából. - Nincs étvágyam. - mondta kicsit komoran Tom. - Muszáj lemenni, Tom, sajnálom. - mondta Georg, és ment a többi rabot kiengedni. Tom csak sóhajtott, de tovább ment. Gustav Bill mellett ment, Tom pedig Bill mögött. Nem tudta, hogy hogy jutott ideáig, vagy hogy miért gondol ilyesmire, de ahogy látta maga előtt menni Billt, még a narancssárga rabruhán át is látszott a karcsú alakja, és belegondolva Bill még helyes is volt, és így hátulról...egész formás feneke volt. Tom belepirult, ahogy erre gondolt, és Bill se volt hülye, se vak, így észrevette. - Nem azért, Tom, de te a seggemet stírölöd - Bill a saját kijelentése hallatán kicsit elpirult, de élvezte, ahogy látta Tomot meggyengülni. - Nem! Te jó ég, nem! - hazudott Tom. Bill, és Gustav is rajta nevetett, de végül odaértek. Tom odament a férfihez, aki étellel szolgálta ki a rabokat, elvette a tálcát, és az egyik üres asztalhoz leült. Bill a példáját követte, és leült Tommal szembe. Ne nézz rá! Ne nézz rá! Basszus! Csak ne nézz rá - gondolta Tom. Kicsit talán túl feltűnő volt a nyugtalansága... - Tom, valami baj van - kérdezte Bill egy falatot majszolva. - Nem. - és Tom is a szájába vett egy falatot. Mikor Bill végzett, nem vitte vissza a tálcát, hanem elkezdett a villájával játszani. Gondolta, megvárja Tomot. Először csak az üres tányéron rajzolgatott láthatatlan mintákat, de utána...utána bevette a szájába, megforgatta, hallani lehetett, ahogy kocogott a fogain, végül végig nyalt rajta, így látszódott fém nyelvpirszingje. Ahogy Tom meglátta a nyelvpirszinget, szinte ledobta a villát, felkapta a tálcát és a lehető leggyorsabban visszavitte. Az egész teste forró volt különösen a kicsit délebbi részen, és nem értette miért. Bill csak némán nézett utána, nem értette, Tom miért lett most ilyen távolságtartó. Végül ő is felállt és visszavitte a tálcáját. Egészen addig, amíg vissza nem vitték őket a cellájukba, Tom nem szólt Billhez. Úgy érezte, hogy túl zavarba ejtő még hozzászólni is, és hogy azok a gondolatok után, amiket akkor gondolt, miközben jöttek le, nimcs joga hozzászólni Billhez. Miután visszakerültek a cellájukba, Bill nem bírt magával és megkérdezte - Tom, ha valami gondod van velem, mondd meg nyugodtan. - Bill tekintete szomorú volt, úgy érezte, hogy Tom valamiért haragszik rá, és ez kicsit elszomorította. - Ugyan Bill, dehogy is. Semmi bajom veled. - próbálta Tom megnyugtatni Billt. Tényleg semmi baja nem volt vele...csak épp felizgult rá. Remek... - Tuti? - Bill - Tuti. - Tom - Csináljunk valamit. Játszunk, vagy nem tudom. Unatkozom. - Bill